Szóval csak mászkál, és keresgél, de találni nem tanították meg, úgyhogy szörnyen kétségbeejtő a dolog. Vagy megtanulja, áá de mért tanulná meg, hiszen azt már régen megtehette volna, különben is inkább már csak a leépül. De létezik egy olyan irányzat is, hogy az ember holtaig tanul, ami szerint még van esély. A kérdés tehát az, hogy miben hisz. Higgyen abban, hogy vége, és akkor csendben beletörődve a dolgokba kifacsarja testéből lelkéből mindazt ami még maradt benne, vagy a másik én nézőpontja szerint szánalmas módon reménykedjen, hogy ráragad valami. Inkább a második, nemde?
Bocs, ez nagyon szar, de úgysem fogja tovább rontani a szinvonalat. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése