Program

őrület van, alig bírom kapkodni a fejem, ide is mennék, oda is mennék, de végül nem megyek sehova, mégis fullos a napom. Munka után remegve iszkolok haza, és nézem ahogyan embereket szednek szét, meg szőrszálakat izélgetnek hülye amerikai munkamániás színészek. Hétvégéim le vannak foglalva kb karácsonyig, ütik a programok egymást... ez lenne a boldogság? hmm, 100 évesen bekatéterezve majd biztosan ezt fogom gondolni, de hmm, most mégsem annak tűnik... Mindenesetre holnap korán kelek, persze nem magam miatt, de mégis legalább van miért felkelni hajnalban. Elmegyek a szervízbe a vadállatért, ami hmm, sajnos nem az enyém, de legalább igazi bőr belülről.. na de ez mindegy is, segítek egy félszeműnek. eheh, nomeg hagyom hogy lobogjon a hajam a leeresztett ablakon besüvítő friss őszi levegőtöl, köh..

Akarunk túlélni vagy sem?? ez is kérdés ám.... fontos lenne megmondani, mert közeledig a határidő, mit mondunk, ha jő a kaszás? ehhh,.. Ott nem lehet majd hezitálni, hallgatás beleegyezés ugyebár..